3 hónappal ezelőtt Attila, a Perfecct Nails vezetője szólt, hogy húzzam ki a naptáramból június közepét, mert megyünk Isztambulba a Beauty Eurasia kiállításra. Kicsit meglepődtem, hogy egy olyan országba fogunk menni, ahol teljesen más a kultúra, nem tudhatjuk, hogy a körmözés területén mire számíthatunk és hogyan fogadnak majd minket.
Az indulás előtti napok már lázas készülődéssel, és listaírással teltek, próbáltam kitalálni, hogy milyen minták és technikák lesznek azok, amik majd tetszeni fog a kintieknek.
A kiállítás előtti napon fél kettő körül indult a gépünk, így aznapra nem terveztem már semmi nagy dolgot, egy-két apróságért még elugrottam a Fogarasi áruházba ahol a lányok jó utat és sok szerencsét kívántak. A hazaérkezés után nem sokkal már várt is a taxi, hogy bőven időben kiérjünk a reptérre.
Miközben vártunk a check-in pultnál, szinte el sem hittük hogy már megint ismerős hangot hallunk. Ismét Vétek Nikivel futottunk össze, akárcsak egy héttel ezelőtt ugyanitt, csak ő most épp Las Vegasba tartott – azért elég kicsi a világ, de hogy ennyire 🙂
A repülőre rendben és hamar feljutottunk, de az indulás már nem ment zökkenőmentesen. Kicsit furcsálltuk, hogy mit keres a gépünk egy tűzoltóautó körülötte beöltözött tűzoltókkal, de amikor megjelentek a vegyvédelmisek, rendőrök és a drogkereső kutyus, kezdtünk gyanakodni, hogy ebből késés lesz. Az ablakból annyit láttunk, hogy egy ládát vizsgálnak, amiből folyik valami – reméltem, hogy nem az én liquidem, de miután elmeséltem Attilának hogy a bőröndből egy körmös körmös szalon 1-2 hétig el tudna dolgozni, félszegen kérdezte meg, hogy ugye tényleg csak porciport hoztam és nem vágunk bele valami tuti csempész bizniszbe. Végül kiderült, hogy egy törött olívaolajos üveg volt a bűnös, így nagyjából fél óra késéssel elindultunk kifutópályára.
Az út körülbelül két óra volt és a plusz 1 óra időeltolódás miatt este 6 óra körülbelül érkeztünk meg Isztambulba. A csomagjainkhoz vezető úton figyelmesek lettünk egy hatalmas kupac bőröndre és még jót is nevettünk, hogy mennyien elfelejtkeznek a cuccukról. A táskákat rendben megkaptuk, de a molinó állványt tartó hosszú poggyász csak nem akart jönni, mire kiderítettük, hogy a különleges formájú és törékeny csomagok kerülnek abba a bizonyos kupacba, így Attila belevetette magát a csomagok mélyére (volt ott egy nagyon csinos női Luis Vuitton kisbőrönd, szemeztem vele, de végül ott hagytam, várja csak meg a gazdáját 🙂 )
A kiállítás és a szállásunk a város új, távolabbi részén volt, ami a belvárosnál lévő reptértől kb. 30 km-re volt.
A kijáratnál már várt minket a hotel taxija, ahol a hatalmas dugó miatt kb. 2 órányi autóútra saccolták a hotelt.
Bár mondták, hogy Isztambul a maga 13 millió lakosával hatalmas város, mégis amikor elindultunk a reptérről, elképesztő volt a város mérete és a dugóval kapcsolatban se, túloztak, a 2×5 sávos úton csak lépésben tudtunk haladni. Már itt feltűnt az érdekes vezetési stílus, hogy a dudával kommunikálnak és sokszor a sávokat és egyéb kresz szabályokat csak tájékoztatónak tekintik.
A szállodába érkezés után gyorsan felfrissültünk és közelebbi barátságot kötöttünk a hotel mellett lévő étteremmel. Jó szolgálatot tettek az otthoni török éttermekben tett látogatások, mivel angolul és németül nem igazán beszéltek, így ránézésre rendeltünk. Amikor az étteremben elkezdődött az igazi élet és tőlünk kb. 2 méterre rázendítettek az élőzenés bulira visszaindultunk a szállodába, hiszen másnap korán reggel még be kellett rendezni a standot is.
Gyors reggeli után a hotel előtt gyülekeztünk, ahol a sok kiállításra jövő vendég miatt a hotel külön buszjáratot biztosított. Izgatottan vettük kezünkbe a kiállítói térképet és kerestük meg a Perfect Nails standot, majd a fiúk nekiláttak összeszerelni az állványt és kiragasztani a plakátokat én pedig a körmös asztalt rendeztem be. Már a kiállítólista alapján is látszott, hogy nem sok körmös cég lesz és mint később kiderült egy koreai és egy török céggel együtt mi hárman képviseltük a körmös szakmát, de élő bemutató egyedül nálunk volt.
A látogatók számára 10:30-kor nyitottak a kapuk és szinte rögtön érdeklődtek irántunk is. Itt még kissé bátortalanul,rövid francia körmöket kértek 1-2 strasszal, de délutánra már színeset és kicsit hosszabbat is megengedtek.
Kissé furcsa volt. hogy kendőt viselő hölgyek ültek le hozzám műkörmöt kérni, de úgy látszik, tetszettünk nekik, mert folyamatosan tömeg vett körül.
Az itthoni Beautyhoz képest nagyon sok volt látogató köztük pedig jóval több férfi volt, mint nálunk Magyarországon vagy Európában , ennek köszönhetően a kiállítók közül a fodrászoknak és a hajdúsítást ígérő standoknak volt a legnagyobb sikerük, de voltak még akik színes kontaktlencséket, távirányítós játékokat, bébijátékokat, csomagoló anyagokat, sőt még pelenkát is kínáltak.
A sok érdeklődőnek köszönhetően a nap nagyon hamar eltelt és mire ráeszméltem, már fél 7 volt, így szép lassan elkezdtem bepakolni a holmimat a standon lévő zárható szekrénybe.
A hotelbe nem sokat időztünk, mert kicsit fel szerettük volna fedezni a környéket. A város új részén nem igazán volt látnivaló, lakótelepek és néhány szép lakópark között tudtunk sétálni, végül az aznapi vacsora helyszínéül egy kis éttermet néztünk ki, ahol biztató volt, hogy sok helyi is étkezett, ráadásul fényképes étlap volt, így könnyebben tudtunk választani.
Másnap természetesen ismét kiállítása ahol még bátrabbak voltak a látogatók, sima franciát már szinte nem is kértek, nagyon tetszettek nekik a kagylólapok, csillámok és itthon pont ezen a napon megjelenő új, Perfectes nyári színek és többen kértek az enyémhez hasonló orosz mandulát is.
Délután egy előző nap megismert szír lány érkezett, akinek kivételesen nem csak 1 körmöt készítettem, hanem egy teljes szettet, ahol a francia körmök mellé azért díszítettem is, mivel az új fuchsia színt nem tudta otthagyni.
A nap folyamán arra lettünk figyelmesek, hogy nem csak a látogatók fotóznak, hanem TV társaságok is beálltak a nézelődők közé, egy idő után pedig szinte váltották egymást. Voltak, akik csak néhány percet filmeztek, de többen interjút is készítettek Attilával, velem vagy ha mindenképpen török nyelvet szerettek volna hallani, akkor az aktuális modellel.
Már régóta gondolkozunk azon, hogyan lehetne az okj-s tanfolyamon és a továbbképzéseken megoldani a modell-problémát, ezért nagyon örültem, amikor megismerkedtünk egy angol kereskedővel, aki pont erre a célra árult a nálunk kaphatóknál sokkal praktikusabb és sokoldalúbb gyakorló kezet, lehet forgatni az ujjakat és többféle körömágyon is lehet gyakorolni vagy akár ki lehet próbálni a töltést is. Az angol urat végül meggyőztük(bár jó, üzletet szimatoló kereskedőhöz híven nem kellett sokat győzködni), hogy mindenkinek jobb lesz, ha azt a bemutató darabot mi hozzuk haza és nem ő cipeli Angliáig, így most itthon tesztelem és ha beválik, akkor remélem, ki tudjuk egészíteni vele a tanfolyamokat.
A kiállítás minden nap 9:30-tól 19 óráig tartott, így a városnézésre nem nagyon lett volna lehetőség, ezért úgy döntöttünk, hogy a második napon egy picit hamarabb fejezzük be a munkát és így legalább egy be tudunk menni a város központi részébe. Gyorsan összepakoltunk és már mentünk is a belváros felé – a város méretét jól mutatja, hogy kb. 40 km autózás után még mindig csak a város közepénél jártunk. A Taksim téren kezdtük meg a városnézést és hamar elvegyültünk a hömpölygő embertömegben – amerre csak néztünk, mindenhol embereket láttunk, az utcákon, a boltokban és az éttermekben, kávézókban is. Út közben vásároltunk egy kis vásárfiát az otthoniaknak és amikor megéheztünk, egy szimpatikus étterem emeletén lévő teraszon kipihentük a fárasztó napot. Vacsora közben feltűnt, hogy szinte minden asztalon van egy 7 decis-1literes üveg, amit folyamatosan kortyolgatnak. Kiderítettük, hogy 45fokos ital van benne, így gyorsan vissza is adtuk, hiszen másnap még dolgoznunk kellett.
A finom ételek és a jó beszélgetések mellett hamar elszaladt az idő, de amikor éjfél tájt kiléptünk az utcára, mintha semmi sem változott volna, az estéhez hasonlóan ugyanúgy rengeteg ember volt az utcákon és minden vendéglátó egység tele volt.
A hazafele vezető úton kissé elszunyókáltunk, de a taxis becsületes volt és nem vitt városnéző körútra így 1 óra körül már a kispárnánk felé közelítettünk és nyomban elaludtunk.
Az utolsó napot kíváncsian vártuk, hiszen ez volt az első hétvégi nap de azt nem4r tudhattuk, hogy itt az emberek inkább a kiállításra jönnek vagy pihennek otthon. Szerencsére sokakat érdekelt a kiállítás így az előző két naphoz képest sokkal több szakember látogatott meg minket. Az itthoni Beautyval ellentétben nagyon érdekes volt, hogy itt nem csak a helyi szakemberek jöttek el, hanem találkoztunk libanoni, bolgár, iráni, szaudi, szír, ukrán, koreai látogatókkal is.
Amikor megérkeztünk a standra láttuk, hogy egy kis emlékkel kedveskedtek minden kiállítónak: egy emléklapot kaptunk, hogy részt vettünk a kiállításon.
Közben én is igyekeztem szétnézni a standok között, így összeismerkedtem koreai körmösökkel és a hajamba is került egy kis csilli-villi strassz.
„Szomszédaink”, a holland lányok is át-át néztek hozzánk, végül mindketten az asztalomnál kötöttek ki, egyikük csak a régi lakk lemosását és egy kis polírt kért, a másiknak viszont nagy örömet okoztak az új lakkzselék, így egy szép meggypiros körömmel távozott.
A szemben lévő standon a fodrászok sem tétlenkedtek, szebbnél szebb kontyokat varázsoltak a modelleknek, minden eszközt bevetve, legyen az akár a barkácsolásban használatos kábelkötegelő.
Bár nagyon jól éreztük magunkat és sok új élménnyel gazdagodtunk, azért nem bántuk, amikor este felé közeledve elkezdhettünk összepakolni. A stand lebontása után elbúcsúztunk a „szomszédoktól”, remélve, hogy egyszer még összefutunk valahol, és elindultunk a hotelbe.
Immár az abszolút kikapcsolódásnak adtuk át magunkat így a fiúk kipróbálták Yeni Raki nevű, előző nap már kiszemelt török nemzeti italt, ami mint kiderült ánizsból készül és vízzel hígítva, jéggel kell inni. Ismét jót beszélgettünk a vacsora mellett, de itt még nem érhetett véget az este, hiszen nem csak az itókát, de a vízipipát is kiszemeltük, így az estét egy néhány utcára lévő, kellemes kerthelyiségben folytattuk, ahol a fiúk almás vízipipával én pedig banánturmixal próbálkoztam. Miután a második adag parázs is kiégett a fiúk pipáján, a pincérek megkönyörültek rajtuk és megmutatták, hogyan is kell használni – innentől ők is büszkén eregették a hatalmas füstfelhőt.
Vasárnap a repülőnk korán indult, így 8-kor jött értünk a taxi, de vasárnap reggel lévén az utak szinte üresek voltak, nagyjából fél óra alatt a reptéren voltunk. Jól is jött az így nyert plusz fél óra, mert rengetegen vártak a check-in pultnál, majd az útlevélvizsgálatnál. A duty free részleg most először tűnt jó ötletnek, nézelődtünk, begyűjtöttünk még néhány apróságot és nekem egy csillogós Istambul-os pólót, majd végül eljutottunk az indulási kapunkhoz, ahol jól láttuk, hogy a munkások célbadobást játszottak a csomagokkal. A gépünk most időben indult, így pontosan, de nagyon fáradtan érkeztünk Budapestre.
Összességében egy nagyon kellemes, élményekkel teli utazáson vagyunk túl. Köszönjük a Perfect Nailsnek a lehetőséget, hogy kijuthattuk, Attilának a jó kis beszélgetéseket és a Perfect-es csapatnak a szervezést és a háttérmunkát. Reméljük, hamarosan újra visszatérhetünk ebbe az izgalmas városba.