Idén ősszel a szokásosnál egy héttel előbb, az október 16-i hétvégén rendezték meg a 23. Beauty Forum kiállítást Münchenben.
Hasonlóan a budapesti rendezvényhez, itt is a kiállítás mellett rengeteg verseny zajlott, többek között a Műkörömépítő Európa Bajnokság és a Műkörömdíszítő Világbajnokság. Ide az juthat ki képviselni a saját országát, aki a nemzeti elődöntőn 1. helyezést ér el.
A 2009-ben ugyanitt megrendezett Európa Bajnokságon Épített kategóriában aranyérmet szereztem, így idén tavasszal a magyar elődöntőn ebben a versenyszámban a szabályok szerint nem indulhattam, így választhattam, hogy vagy kihagyom az idei évet, vagy próbára teszem magamat a tipes kategóriában. A második mellett döntöttem és a tavaszi magyarországi Beauty verseny 1. helyezettjeiként Snóbl Alexával kaptuk meg a lehetőséget, hogy részt vegyünk a müncheni EB-n, Alexa az épített én pedig a tipes versenyszámban.
A monacoi Világbajnokság után nem sok pihenőnk maradt, hiszen bő 1 hónap múlva már Münchenben volt dolgom és mivel itt a szokásos épített helyet tipes kömöt kellett készítenem, úgy éreztem, sok gyakorlásra van szükségem. Szerencsére sokan kedvet kaptak, hogy kipróbálják magukat versenymodellként így bőven volt lehetőségem a gyakorlásra, ahol egyre szebbek lettek a körmök és én is egyre jobban bizakodtam, hogy jó eredményt fogok tudni elérni. Sokat dolgoztam azon, hogy a hajlításaim ne csak egyformák, hanem erősek is legyenek, amit az utolsó néhány alkalommal sikerült is elérni, majd a versenyen tudatosult, hogy ehhez nincs is külön értékelési szempont, az összképbe, a formába és a nehézségi fokba számít bele, de legalább nagyon mutatós lett 🙂
Miután a tavalyi út alkalmával kissé zsúfolt volt a program, idén úgy terveztük, hogy nem jövünk vasárnap haza, hanem maradunk még egy éjszakát és így be tudunk iktatni egy kis városnézést is.
A verseny előtti utolsó hetemet próbáltam úgy tervezni, hogy már ne sokat dolgozzak, inkább a gyakorlásoké legyen a főszerep, hogy maximálisan a versenyre tudjak koncentrálni, így az okj-s tanulóink is kaptak egy kis extra pihenőt.
A csütörtöki nap már a pakolással telt, de most nem csak a versenyhez szükséges holmikat kellett bekészítenem, hanem néhány egyéb kiegészítőt és díszítő anyagot is, hiszen a verseny után a kiállításon a német Cesars Secrets standon kellett körmöket készítenem a látogatóknak.
Pénteken hajnalban felkerekedtünk, immár 4-en, hiszen Laura párja is velünk tartott, így a kis autónk kapott egy púpot a hátára, mert a sok csomag már csak egy tetőcsomagtartóban fért el.
Az autópályán egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy villognak ránk és integetnek – Emeséék és Alexáék mentek el mellettünk – így egyeztetni sem tudtuk volna 🙂
A münchenbe vezető útra is beterveztünk egy kis pihenőt, most Wels volt a kiszemelt város, ahol sétáltunk a belvárosban és egy frissítő kávé után folytattuk utunkat München felé.
Nagyjából 2,5 óra múlva meg is érkeztünk a már tavalyról jól ismert hotelhez, ahol elfoglaltuk a szobáinkat. Gyorsan kiderült, hogy a már híressé vált “látvány zuhanyzót” idén Lauráék nyerték meg maguknak. 🙂
Egy kis szusszanás után felkerekedtünk és belevetettük magunkat a belvárosba, ahol mindenféle egyeztetés nélkül a főtéren ismét összefutottunk Emeséékkel és Alexáékkal.
Végigsétáltunk a főutcán, vettünk néhány apró ajándékot, majd az autó felé tereltem a kis csapatot, mert a verseny előtti estén még volt bőven teendőm, ilyenkor úgysem tudok mással foglalkozni 🙂
Este leszedtük Laura körmét, még egyszer átnéztem, hogy minden anyag, eszköz rendben van-e, végül viszonylag korán ágyba kerültünk, de mivel elaludni nem igazán tudtam, fejben néhányszor lejátszottam a versenyt, átismételtem a kritikus pontokat és hogy itt mikre kell figyelnem, végül lassan elnyomott az álom.
Reggel már a telefon ébresztése előtt fent voltunk, gyorsan felöltöztünk és lementünk reggelizni. Én ilyenkor nem igazán tudok enni így a kötelező néhány falat után inkább már csak kávéztam és gondolatban már megint körmöztem 🙂
A többiek mérsékelt mennyiségű reggelijük elfogyasztása után felmentünk a szobába, hogy előkészítsem Laura körmét, majd egy bő egy órával a regisztráció előtt elindultunk a kiállítás helyszíne felé. Bár én korainak tartottam az indulást, a páromnak végül mégis igaza lett, bőven kitöltöttük a maradék időt. Előző nap felmértük a helyszínt, megnéztük, hogy melyik bejárathoz kell mennünk és hol kell majd parkolnunk, így kellemetlen meglepetésként ért, amikor láttuk, hogy a mi bejáratunkhoz tartozó parkolót nem használhatjuk, az épület másik végében tudunk parkolni. Többszöri nekifutásra sikerült megtalálnunk a kijáratot, hogy eljuthassunk a kiállítócsarnokok másik oldalára, ahol átvehettük a jegyünket és visszamehettünk a parkoló mellett lévő csarnokba, ahol a versenyt rendezték.
Még így is maradt néhány percünk a regisztráció előtt és az is kiderült, hogy kár volt rohanni, mert már előre meg volt minden országnak a kijelölt asztala, ahol ajándék tollakat, kulcstartót és körömdíszt készítettek ki minden résztvevőnek.
Gyors kipakolás után hamar elérkezett a verseny kezdete és pontban 10:30-kor elindítottuk a stoppert.
A verseny nyílt volt, így az elkerített versenyterület mellett a látogatók nézhették a munkákat és mivel Alexával ketten ültünk a legszélén, így nálunk szinte folyamatosan voltak nézelődők. Ezúton is elnézést kérek azoktól, akik ránk köszöntek és bíztattak, de verseny közben ezeket a hangokat igyekszem kizárni és csak a dolgomra koncentrálni. Kellemes meglepetés volt, hogy több külföldi is sok szerencsét kívánt, persze mindenki a saját nyelvén.
Mint mindig, most is nagyon hamar peregtek a percek és nagyon gyorsan eljött az a pillanat, amikor elkezdődött a visszaszámlálás és elhangzott a “vége” szó.
Egy kis szusszanás után gyorsan nekiálltunk összepakolni, mert a zsűrizést addig nem tudták elkezdeni, amíg mi még bent voltunk a területen.
A húzott modellszám alapján sorba állították a modelleket. Az ún. “gyors kör” alatt a zsűri képet kap a munkák összességéről, majd következett a részletes értékelés.
Ezalatt még folyt a velünk párhuzamosan zajló német díszítő bajnokság, ahol sajnos nem volt időm túl sokat nézelődni, mert a Cesar’s standon külön asztalt kaptunk, így igyekeztem az átöltözéssel. Szomorúan konstatáltam, hogy az én aszalom új funkciót látott el: a Cesar’s új reklámarca dedikált rajta, így jobb híján átvettem a modell szerepét és kaptam két szép stilettot Emesétől. Ezután átvettem tőle az asztalt, de nagyon hamar eltelt az idő így még bele sem melegedtem a munkába, máris mentünk az eredményhirdetésre.
Éppen véget ért a make up verseny eredményhirdetése, ahol a magyar versenyző, Birkás Tímea 0.1 ponttal lemaradva az aranyéremről 2. helyezést ért el.
A fotók elkészítése után következett a műkörömépítő versenyszám, ahol először minden résztvevőt a színpadra szólítottak és megkaptuk a részvételért járó oklevelet és érmet, majd következett a legizgalmasabb rész, az első három helyezett kihirdetése. Szerencsémre a tipes kategóriát mondták először, így amikor a harmadik helyezettnél nem az én nevemet mondták, egy pillanatra megkönnyebbültem, de újra ismét gombócba szorult a gyomrom, mert következett a második helyezett. Amikor itt sem engem hívtak ki, már remegett a lábam és már csak arra tudtam koncentrálni, hogy milyen nevet mondanak. Amikor engem szólítottak, szinte el sem hittem, hogy a tavalyi első hely után most a másik kategóriában is sikerült megszereznem az aranyérmet.
Néhány fotó elkészítése után következett az épített kategória, ahol immár Alexáért izgulhattunk.
Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy kissé meglepődtünk, amikor második helyezettként Alexát hívták ki, hiszen ő is nagyon szép munkát készített. Az aranyérmes Sandra Mecus kihirdetése kissé rendhagyóra sikeredett, ugyanis a svéd Sandra Lennerdahl annyira biztos volt a győzelmében, hogy amikor az első helyezettnél elhangzott, hogy Sandra, ő máris üdvrivalgásba tört ki, a modellje is fent ugrált a színpadon és már átadták volna az okleveleket, amikor a műsorvezetők szóltak, hogy nem ő, hanem a másik Sandra, a német Sandra Mecus lett az első helyezett.
Azt, hogy milyen munkával érdemelte ki az aranyérmet, sajnos nem tudjuk, mert kesztyűt húzott a modelljére és még megnézni sem igen engedte a győztes munkáját, így fotót nem tudtunk készíteni róla.
A fotóstúdióban készítettek néhány képet az első helyezett munkákról, reméljük, ott legalább szemügyre tudjuk venni.
Boldogan mentünk vissza a standra, ahol egyeztettük az esti vacsora időpontját, majd összeszedtük a szatyrokat és bőröndöket és elindultunk a kijárat felé. Mivel az autónk a legtávolabbi csarnokban volt, ezért úgy döntöttünk, hogy Lauráék a csomagokkal az előtérben várakozzanak ahol kényelmesen le tudtak ülni, mi a párommal pedig elmegyünk az autóért.
Otthon kissé lerövidítettem Laura körmét és kis pihenőt követően elindultunk a belvárosba, ahol közös vacsorát terveztünk a magyar csapattal. Az úton furcsán villogott a mögöttünk lévő autó, mire kiderült, hogy az autó hátsó lámpái nem égnek – biztosítékra vagy égőre gyanakodtunk.
Ugyanazt a parkolóházat kerestük meg, ahol már tavaly is parkoltunk ahol harmadszorra is, teljesen véletlenül megint összetalálkoztunk Emeséékkel és Alexáékkal.
A híres Augustiner étterembe lelkesen mentünk be, de hamar kiderült, hogy sajnos nincsen szabad hely. Sebaj, gondoltuk, keresünk másik éttermet. Amikor már az ötödik étteremből is szabályosan elzavartak minket, kezdtünk egyre éhesebbek és tanácstalanabbak lenni, mire szinte utolsó lehetőségként végre találunk szabad helyet.
A társaság nagy része a híres csülök vacsorát preferálta, a “diétázni” vágyók pedig sült kacsát kértek. Néhány perc múlva szomorúan érkezett a pincér, hogy elfogyott a csülök, kacsát vagy steaket ajánl helyette. Miután fájó szívvel becseréltük valamelyikre a “csodacsülköt”, már gyanakodva szemléltük az érkező pincért, aki ismét rossz hírt hozott: a kacsa is elfogyott. Végül maradt a steak és a rántott hús. A menüt egy adag császármorzsával zártuk, amiből mindenkinek jutott egy kis kóstoló, de nekünk több nem is fért volna.
A hosszú nap után fáradtan indultunk a parkolóház felé, ahol a fiúknak még akadt egy kis szerelni valójuk – a sötét lámpák kapcsán először biztosíték hibára gyanakodtak, de úgy tűnt, hogy ezek és az égők is rendben vannak, a lámpák mégsem világítottak. Más lehetőség nem lévén ködlámpával indulunk a hotelbe, ahol pillanatok alatt elaludtunk.
Vasárnap szerencsére nem kellett nagyon korán kelnünk, reggeli után lerövidítettem Laura körmeit és ideiglenes megoldásként kilakkoztam egy szép, padlizsán színű lakkal. Lauráék a rossz időre való tekintettel a hotelben maradtak és kipróbálták a wellness részleget, mi pedig a párommal kimentünk a kiállításra, hiszen nekem a standon kellett dolgoznom és szurkolni szerettünk volna Barsi Móninak és Nagy Ritának, akik a díszítő versenyen mérettették meg magukat. Most már rutinosak voltunk, a nyitott parkolóba mentünk, ami majdnem szemben volt a bejárattal.
Móni az őszi budapesti Beautyn kvalifikálta magát a Master kategóriába, Ritát pedig beküldött kép alapján válogatták be az Open kategóriába. Mindkettejüknek a mesék világát kellett megjeleníteni a modelleken. Rita egy tipikus magyar népmesét elevenített meg, míg Móni egy pillangó kisasszonyt varázsolt elénk, hihetetlen részletességgel kidolgozva.
A standon végzett munka alatt gyorsan telik az idő, így az ebédszüntet és a gyors vásárlást követően már csak bő 1 órám maradt a munkára, hiszen sietnünk kellett az aznapi eredményhirdetésre.
A díszítő versenyzőket is egyenként kiszólították a színpadra, mindenkinek a munkáját megcsodálhattuk, majd következett a dobogósok kihirdetése.
Kicsit csalódottak voltunk, hogy egyik magyar lány sem jutott az első három helyezett közé, mert mindketten nagyon szép munkákat készítettek, de talán kárpótolt minket egy kicsit, hogy legtöbben őket rohamozták meg, a közönségnek is nagyon tetszett a munkájuk.
A következő versenyszám a testfestés volt, ahol szurkolásunk tárgyának jó érzékkel választottuk ki az izraeli versenyző munkáját, aki végül 1. helyezést ért el, majd következett a német műkörömépítő bajnokság. Németországban nagyon sokan versenyeznek Cesar’s anyaggal ezért megvártuk az itteni eredményeket is. Meglepődtünk, amikor Sabrina Siebert (aki Monacóban a VB-n 2. lett) a német bajnokságban bronzérmes lett és még nagyobb meglepetés volt, hogy az előző napon Európabajnok aranyérmes Sandra Mecus második helyezést ért el. A német bajnok Frank Schaberle lett, aki valóban, nagyon szép munkát készített, így épített kategóriában jövőre ő indulhat az EB-n.
Miután a széfből és a ruhatárból is összeszedtük a vásárlás során szerzett holmikat és az utolsó fotókat is elkészítettük, a hotel felé vettük az irányt. Meglepődtünk, amikor a kártyánk nem nyitotta a szobaajtót és még jobban meglepődtünk, amikor kiderült, hogy Lauráék sem tudnak bemenni a szobájukba. Kissé megijedtem, hogy mégis elrontották a foglalást és nem figyeltek arra, hogy mi egy nappal tovább maradunk és esetleg letiltották a kártyánkat.
A recepción hamar kiderült, hogy szerencsére nem erről van szó, Lauráék új kártyája már rendben volt, de a miénk megint nem. A recepciós hölgy ekkor odaadott egy normál kulcsot, de felhívta a figyelmünket, hogy nagyon vigyázzunk rá, mert csak ez az egy darab van belőle – kissé frusztrált, úgy vigyáztunk rá, mint a szemünk fényére 🙂
Mivel még korán volt, a végleges formájára igazítottam Laura körmét, az átlátszókat pedig áttöltöttem franciára. Hamar végeztünk és belemerültünk a beszélgetésbe, ezért úgy döntöttünk, hogy éhesek ugyan nem vagyunk, de a bárba lenézünk és megünnepeljük a győzelmet néhány finom koktéllal. Én a lányos Pina Colada mellett döntöttem, de a mixer nem sajnálta az alkoholt, így én, aki szinte egyáltalán nem iszom alkoholt a pohár aljához közeledve már kissé szédültem. 🙂 A hangulat nagyon jó volt, így majdnem zárásig beszélgettünk. Időközben megérkezett Bonnie, a golden retriever lányka, aki mint mindenkit, minket is elvarázsolt, mielőtt felmentünk volna a szobánkba, kényeztettük egy kis hasvakarással. A szobában még gyorsan elrendeztem a körmös bőröndömet, mert a verseny után csak beledobáltam a dolgaimat, és az újonnan vásárolt holmik csak akkor fértek bele, ha minden szépen a helyére került.
Az eseménydús nap után ismét hamar elaludtunk és az ébredés is gyorsan eljött, hiszen aznap 10 óráig el kellett hagynunk a szállodát. Gyors reggeli után összepakoltuk a bőröndöket és a maradék nassolni valókat. Miután felszereltük a tetőcsomagtartót, levittünk néhány bőröndöt, majd indultunk volna az utolsó adag csomagért, amikor már a kulcs sem nyitotta az ajtónkat. Kissé kétségbe estem, hiszen bent volt még a kistáskánk, benne a papírjainkkal, pénzünkkel, a helyzet pedig egyre romlott, amikor a makacs zár a technikai személyzetnek sem akart kinyílni. Végül megérkezett a felmentősereg, aki fúróval felfegyverkezve pillanatok alatt szétszedte a zárat és kiderült, hogy egy meglazult csavar volt a ludas.
Összeszedtük a maradék holminkat, szerencsésen kijelentkeztünk a hotelból és még mielőtt magunk mögött hagytuk volna Münchent, a futball stadion felé vettük az irányt.
Utunk itt is kalandos volt, a gps szerint ideális utakra sehogysem tudtunk ráfordulni, mert felújítások voltak abban a városrészben és le voltak zárva az utcák. Végül sikerült magunkat átverekedni, amikor is a gps valamilyen furcsa indokkal az egyik autópálya kellős közepén szeretett volna minket megfordítani, így ott is keringtünk egy ideig.
A tavalyi düsseldorfi memóriakártyás kalandunk után most készültünk, egy normál gps és három telefonos gps volt nálunk így bekapcsoltunk egy másikat ami végre a helyes irányba vitt minket.
A stadionnál készítettünk néhány emlékezetes fotót, majd Salzburg lett az uticél, hiszen 1. helyezettként megszereztem a jogot, hogy a tavalyi rénszarvasos sapkám mellé most vegyek egy jegesmedvéset is. 🙂
Salzburgban már rutinosan megtaláltuk a parkolóházat és rögtön a sapkás bolt felé vettük az irányt, ahol rettentő csalódott voltam, mert nemhogy jegesmedvés sapka, de egyetlen állatos sapka sem volt – úgy tűnt, tavaly óta kiment a “divatból” 🙁
Szomorúan bandukoltam a piac felé ahol megkóstoltuk a helyi hot-dogot és perecet, majd egy másik, kisebb utcán elindultunk az autó felé, ahol csodák csodájára az első boltban felfedeztem a jegesmedvés sapit – rögtön magamhoz ragadtam. Az eladó kedvesen “köszönöm”-el és “viszlát”-al köszönt el és jót mosolygott, amikor azon nyomban magamra kaptam a medvét.
Jókedvűen sétáltunk az autó felé, út közben pedig vásároltunk még néhány apró szuvenírt: hűtőmágnest és mozart golyót.
A hazafelé vezető út nagyon hamar és szokatlanul problémamentesen telt el és már Magyarországon jártunk, amikor ránk sötétedett. Lauráékat kitettük, mi pedig a párommal elindultunk a nagyszülőknél “víkendező” Benji kutyánkért.
Ezúton is gratulálok Snóbl Alexának, Barsi Móninak, Nagy Ritának és Birkás Tímeának az elért szép helyezésekhez.
Köszönöm Sándor Adriennek a felkészülésemben nyújtott segítségét.
Köszönettel tartozom gyakorló modelleimnek, Briginek, Juditnak, Ritának, Szilvinek, Zsófinak és Zsuzsának akik nélkül nem sikerülhetett volna.
Köszönöm Laurának, amiért kitart mellettem és ha kell, letagadja a pontjaimat, csak, hogy ne izguljak 🙂
Köszönöm Laura párjának, Gábornak, aki nem rontotta a statisztikáját és most is szerencsét hozott nekem 🙂
És nem utolsó sorban köszönöm a páromnak, aki mindig mellettem áll és velem együtt izgul 🙂
Eredmények:
Műkörömépítő Európa Bajnokság:
Tipes kategória:
1. Darabos Évi
2. Majken Frandsen
3. Anna Gembala Papiez
Épített kategória:
1.Sandra Mecus
2.Snóbl Alexandra
3. Renate Lasnig