Az eddigiekhez hasonlóan, az éves rendezvénysorozatot idén is a nyíregyházi Szabolcs kupa nyitotta meg a fodrászok, kozmetikusok és műkörmösök versenyével. Aki mostanában a versenyzéssel kacérkodik, rengeteg versennyel és kiírással találja szemben magát, kis túlzással, szinte minden hétvégére jut egy verseny amin lehetne indulni. Én ezt nem tartom túl szerencsésnek, de erről valószínűleg kicsit később, bővebben is fogok írni.
Amikor decemberben elolvastam az idei versenykiírást, nagyon megörültem, hiszen a köröm hosszának most 1/1 arányt határoztak meg, vagyis a fehér szabadszélnek meg kellett egyezni a körömágy hosszával. A kiírást tovább nehezítette a meredeken felhúzott mosolyvonal, az erős hajlítás és a hajszálvonal szerű él.
Bő 2 éves versenyzői pályafutásom alatt ilyen versenyen még nem volt lehetőségem részt venni és mivel nehéznek ígérkezett, úgy döntöttem, hogy elindulok rajta, mert ez valóban kihívás lesz, ugyanis a versenymodellem körömágya 15 mm ami azt jelentette, hogy 3 cm-es körmöket kellett építenem, ami a meghatározott, szögletes körömformánál ez kimondottan nehéz volt. Néhányan megkérdezték, hogy miért indultam el ezen a kis versenyen is és miért nem hagyok másnak is lehetőséget. Nos, ezt a kérdést több irányból is meg lehet közelíteni. Először is egy vidéki versenyről sokan úgy beszélnek, mint egy kevésbé rangos, kezdők számára alkalmas szárnypróbálgatás. Én viszont úgy gondolom, hogy egy verseny rangját csakis a versenyzők maguk és a munkák színvonala határozza meg. Ha tehát erős a mezőny, rangos a verseny, ha nem, akkor soha nem is lehet az, bárhol, bárki is rendezi azt.. Nem véletlenül hozták létre a profi és kezdő kategóriát, hiszen természetes, hogy a két kategória versenyzői másokból állnak, de nem gondolom, hogy azért, mert ezek a kategóriák több versenyen sincsenek szétválasztva, az automatikusan azt jelenti, hogy a profi kategóriások ne induljanak, és pláne nem, hogy ezért a versenyzőket kellene hibáztatni. Másodszor, én is sokszor olvastam kezdő koromban és ma már én is egyet értek avval, hogy egy versenyen inkább legyen valaki 3. vagy 4. helyezett igazán profik között, mintsem első a kezdők között. Itt nem csupán az a cél, hogy az aranyérmet megszerezzük, hanem hogy saját magunkat, a korábbi teljesítményeket és a valóban jókat legyőzve tegyük ezt meg. Itt most rögtön szóba is lehetne hozni az első, kezdő kategóriában nyert aranyérmemet. Erről már sokat beszéltem, életem első versenye volt, egyáltalán nem voltam tisztában sem az erőviszonyokkal, sem avval, hogy én mire lehetek képes egy versenyszituációban, 3 héttel a verseny előtt neveztem, és mivel a szabályok engedték, a szalon (kezdő) kategóriában. (Gyorsan hozzá is tenném, hogy néhány hónappal rá, szintén a Szabolcs kupán, 4. helyezést értem el.) Kezdetben a jó eredmények kapcsán sok rosszindulatú megjegyzést kaptam azért, mert gyenge mezőnyben értem el azt, most pedig azért, mert többed magammal mi képviselnénk az erősebb mezőnyt, de azt meg inkább ne. És meg sem említettem a kategóriákat: ugye, ha valaki jó eredményt ér el valahol épített porcelánban egy adott kiírást követve, abból nem következik, hogy más versenyen, más kiírással, például jóval hosszabb körömmel, esetleg tip zselével ugyanúgy jó eredményt fog elérni. Kezdem kicsit úgy érezni, mint nyuszika, a sapka és a füstszűrős és füstszűrő nélküli cigaretta… bármit is teszünk, lesznek olyanok, akiknek nem fog tetszeni.
Mindezek átgondolása közben elkezdtem a felkészülést a versenyre, aminek a végét beárnyékolta, hogy lebetegedtem és a verseny előtti estén valóban kétségessé vált, hogy másnap el tudok-e indulni. A helyzetet még súlyosbította, hogy a modellem a héten egy papírral elvágta az ujját, ami sajnos csúnyán bedagadt. De mivel kemény fából faragtak és nem vagyok az a típus, aki meghátrál, este korán lefeküdtem és ez szerencsére jót tett: kisebb köhögések közepette, jó adag gyógycukorkával felszerelkezve reggel elindultunk Lauráért, akit ezúttal a párja, Gábor is elkísért, így négyesben indultunk az autópályán Nyíregyháza felé. Az út szinte kihalt volt, kisebb hóesés fogadott minket Nyíregyháza közelében, ahová 11 óra körül érkeztünk meg.
Gyorsan beregisztráltunk és felmértük a terepet, ahol szemet szúrt, hogy az építő verseny kezdési időpontját 12.35-re írták ki, de az előttünk lévő díszítő versenyből még hátra volt bő 1 óra és a zsűrizés. Ekkor már sejtettük, hogy kisebb csúszás biztosan lesz, ezért lepakoltunk és türelmesen vártunk a sorunkra, addig nézelődtünk a két körbekerített versenyterületen: a műköröm díszítőknél illetve a fodrászoknál, sminkeseknél. Kicsit meglepődtünk, amikor a hangosbemondón hallottuk, hogy elkezdődött az építő verseny, holott még a díszítősöket zsűrizték mi pedig a kordonon kívül várakoztunk – a bemondó hölggyel ugyanis nem egyeztették a csúszást és ő az eredeti időbeosztás szerint haladt.
Amint a zsűri végzett mi is elfoglaltuk a helyünket. Annak ellenére, hogy a rendezvény új helyszínre költözött, sajnos a verseny szervezésében két bosszantó hiba is megmaradt: az egyik már rögtön a verseny kezdetén bekövetkezett, ugyanis az asztalok hosszú sorba voltak rendezve, én a 24-es sorszámot húzva pont a végére kerültem. A verseny elindításánál nem figyeltek arra, hogy a hangosbemondó és a hangos zene miatt a verseny háziasszonyának hangja csak az asztalok feléig ér el, így mi nem hallottuk amikor elindult a verseny, még szerencse, hogy néhány körülöttünk álló szurkolónak feltűnt, hogy az első szekció már dolgozik, így mi is nekiláttunk. Jó lett volna, hogyha a szokásoknak megfelelően időnként bemondják az időt, de mivel ez elmaradt, a saját óráinkra voltunk hagyatkozva. Az 1/1-es kiírás még az általam gondoltnál is nehezebb volt, rengeteg anyagot kellett felvinni és a magas felhúzás miatt nagyon hosszúnak tűnt. Kedvezett viszont a viszonylag hideg, gy elegendő idő volt kidolgozni a mosolyvonalat, sarokpontokat. Aminek a legjobban örültem, hogy nagyon gyorsan, az általam meghatározott (igen rövid) időt csupán 1 perccel túllépve, felépítettem a körmöket, így viszonylag sok időm jutott a reszelésre, lakkozásra, polírra. A következő versenyfelkészüléseknél már csak az elvétett hibák kijavítására kell koncentrálnom 🙂
A másik, számomra még bosszantóbb és érthetetlenebb hiba az volt, hogy senki nem figyelte az időt. A mi óránk szerint pont letelt a 2,5 óra, amikor hallottuk, hogy még 2 percünk van, majd ezt követően még kb. 10-12 percig senki nem szólt, hogy letelt az idő. Aki már versenyzett, tudja, hogy ilyenkor nagyon precíz időbeosztással dolgozunk. Ha az elején tudjuk, hogy nem 150 hanem 160 perc van, akkor lehet, hogy 1-2 hibát ki lehetett volna javítani. Ilyenkor, a legvégén 2-3 perc még jól jön pluszba egy gyors polírra vagy olajozásra, de 10 perccel már nem nagyon lehet mit kezdeni, ígyhát „padtársammal”, Regivel elkezdtünk összepakolni, miközben jónéhányan még lázasan dolgoztak. Félreértés ne essék, nem sajnáltam az időt, csak így egy kicsit káoszosra sikerült a vége.
A zsűrizés ideje alatt izgatottan várakoztunk, közben kimentünk az előtérbe nézelődni ahol több forgalmazó is kiállított, de sajnálattal vettük tudomásul, hogy mire mi végeztünk a versennyel, a cégek elpakoltak, így nem tudtam semmilyen vásárfiát hazahozni 🙁
Hamarosan elkezdődött az eredményhirdetés.
Először a fodrászok között hirdettek győzteseket, számtalan kategóriában, majd a kozmetikusok, utánuk pedig egy különleges, új kategória következett: a Trend Fotó azt jelentette, hogy fotókat kellett beküldeni, az egyik képen a modell smink nélkül és normál hajjal, a másodikon pedig az „átváltoztatás” után, frizurával és sminkben. A sort a műkörmösök zárták, díszítő, zselés építő és porcelános építő kategóriában. (Sajnos nagyon gyorsan elhadarták a helyezetteket, elnézést kérünk, ha valakinek nem jól értettük a nevét)
Ezúton is őszintén gratulálok minden résztvevőnek!
Díszítő:
1. Erdei Edina
2. Pergéné Lakatos Szilvia
3. Szabó Nikolett
Zselé építő:
1. Kovács Zsuzsa
2. Lakatos Zsuzsanna
3. Zajonskovszky Bernadett
Porcelán építő:
1. Darabos Évi
2. Bán Nikolett
3. Barsi Tímea
Ezután néhány versenyző különdíjat kapott a támogató cégektől. Amíg még álltak az asztalok és volt áram is, Laura körmét néhány fotó elkészítése után, fájó szívvel elpusztítottam, mire végeztünk, a csarnok teljesen kiürült. Gyors étkezés után elindultunk hazafelé, szerencsére most is alig volt forgalom, így nem sokkal 23 óra után hazaértünk.
Nagyon köszönöm gyakorló modelleimnek, Briginek és Zsófinak a felkészülésben nyújtott segítségüket, Laurának, a legjobb, legstrapabíróbb versenymodellemnek, nélküled mindez nem lenne! 🙂 és párjának Gábornak a türelmét és hogy minden zokszó nélkül tűrte, hogy a Valentin napot velünk négyesben, a stadionban ücsörögve töltötte.
Külön köszönet az én Gáboromnak, aki mindig, mindenben mellettem áll, bárhova elfuvaroz és biztosítja a plüssökből álló, egyre népesebb szurkolócsapatot. Néha kitartóbban mint én magam… 🙂